ÜGYFÉLSZOLGÁLAT: +36 (20) 99 13 222
Szállítás 3 napon belül
Akció

NYAKKENDŐ TIPPEK HALADÓKNAK

„Az urak nagy része tulajdonképpen nem törődik se a cipővel, se a kalapjával. A ruhájával sem. De nyakkendőt elég sűrűn vásárol. Ezzel az aránylag olcsó dísszel szimbolizálja azt, hogy nem mond le a külsőség örömeiről.” (Feiks Jenő, 1936)

  

 elegans nyakkendos ferfi

Manapság gyakran hallani, hogy a nyakkendő kezd nélkülözhetővé válni. Temetni azonban még korai lenne, úgy hiszem. Nemcsak azért, mert eltűnésével zavar keletkezne az Erőben (hisz az öltözék feszessége, mint ahogy a lazább megjelenés egyik lényeges viszonyítási pontja is, a nyakkendő), hanem mert érzelmileg is kötődünk hozzá. Szükségünk van arra a kis esztétikai "tobzódásra", amit egy igényesen megválasztott „kravátli” megadhat. Hogy miért pont a nyakkendőből merítünk ilyetén, az lehet rejtély, de magyarázhatjuk figyelemvonzó képességével, vagy betudhatjuk annak, hogy ez az egyetlen olyan eleme a férfiöltözéknek, aminek valóban nincs más feladata, mint a díszítés. Olykor sikerül is neki, de sokkal gyakoribb az, amikor elbukik a dolog.

 

A „melyik nyakkendőt vegyem fel ma?” kérdésre reggelente adott válasz nemcsak azért rizikós, mert igen kártékonyan érintené imázsunkat, ha egymást követő napokon ugyanazt a darabot viselnénk, de azért is, mert a melléfogás alapjaiban rombolja le a teljes megjelenést. Mindegy mennyire jólszabott a bespoke öltöny, hiába az egyiptomi pamutból készült ing, de még a rámán varrott cipő sem kompenzálhatja azt a kárt, amit a rossz nyakkendő okoz. Már önmagában a diszharmónia is kellemetlen dolog... ráadásul még az ízlést, és egy bizonyos műveltséget, vagy annak hiányát is látványosan szemlélteti.

A jó nyakkendőválasztás tudomány.

A mindennapi gyakorlatban pedig jól választani nemcsak azért nehéz, mert kompetencia és rutin is kell hozzá, hanem, mert eleve rossz a készlet, amivel a legtöbb férfi rendszerint gazdálkodik. Nyakkendőből ugyanis sokat vásárolunk, rendszerint ebből a legtöbbet. De nem tervezetten, nem koncepció mentén, hanem ad-hoc módon. Ami megtetszik. Csakhogy a pillanat hevében megélt fellángolás könnyen kihunyhat másnapra, s nem marad utána, csak keserű szájíz, amint az új szerzeményt ruhatárunk meglévő darabjaival igyekszünk társítani. Sok olyan nyakkendő van, amely önmagában szép, de ha felvesszük, már másképp mutat. „Divatossága” nem illik a klasszikus öltönyhöz, színe nem harmonizál a ruhánkkal, szélessége nem passzol az alkatunkhoz, a hossza pedig nem elég, hogy rendesen megköthessük. Még a cipő is ferdén néz rá, hisz, hogy jön ez a designer holmi, egy rendes derby karakteréhez. Az értő szemeknek botrány az ilyesmi.

 

Egy férfi nyakkendője, sokat elárul személyiségéről, műveltségéről, anyagi hátteréről - szinte ugyanannyit, mint a cipő. Szinte "lerí" az emberről, hogy tudatosan választ nyakkendőt, vagy találomra, netán nem is ő választja, hanem a kedves neje... esetleg az anyukája, pedig hát kinőtt már a legénykorból. Sok ilyen van. Persze van úgy, hogy nem pusztán megúszni kívánjuk az életnek azt a részét, amit a ruházkodás jelent, hanem megélni valamit abból az örökségből, amit az előttünk élő férfigenerációk évszázadokon át építgettek.

Ezzel együtt, hiszem, hogy nem mindenkinek kell, hogy fontosak legyenek a klasszikus harmónia törvényei. De mi, azon néhányak, akik ragaszkodunk az efféle kötöttségekhez, megtanultuk, hogy a nyakkendő legfőbb problémája az összhang. Mert összhangot teremteni nem olyan egyszerű, ahogy azt sokan elgondolják. A laikus harmónia elmélet a színek azonosságában látja a megoldást, vagyis ugyanolyan, vagy hasonló színeket társít. Barna zakóhoz a barna nyakkendőt találja harmonikusnak, de legalábbis legyen benne barna, mert akkor érzi úgy, hogy a két ruhadarab összeillik. (Az azonos színekre épülő társításnak napjaikra kialakult ugyan egy szalonképes irányzata, az úgynevezett monokróm összeállítás, ám ennek a stílusképletnek is megvannak a maga sajátos törvényei, amiről alkalomadtán majd részletesen is szólok.) A klasszikus társítások azonban az eltérő színek összhangját tekintik harmóniának. Ahogy a színelmélet atyja, Johannes Itten fogalmazott, a harmónia a különböző színek által megjelenített erők egyensúlya. Nyakkendő kapcsán szokás azt is mondani, hogy "csak a nem passzoló nyakkendő passzol". Az eltérő színű. Vagyis a titok nyitját abban találhatjuk, ha a nyakkendőnek más a színe, mint a környezetében lévő ruhadaraboknak. Az összhanghoz ugyanis különféle hangok kellenek!

Lentebbiekben példákat igyekszem bemutatni a jó, és talán kevésbé jó társításokra. Bízom benne, hogy ezek révén is csiszolhatjuk érzékünket. Az olyan elgondolásokat is szívleljük meg, melyekkel nem feltétlenül értünk egyet, hisz ezekben különös potenciál rejlik a látókörünk szélesítésére.

1. kép: Íme, a "harmóniának" egy igen gyakori, ám kevéssé kifinomult értelmezése. Mint látható, nemcsak a nyakkendővel célozta meg alkotója az "összecsengést", de még a díszzsebkendő is "passzol" az inghez. Bár a "passzol" szó használata ebben az értelmezésben igen méltatlan. Hisz nem valódi összhangról van szó, nem a különböző erők egyensúlyáról, hanem szimpla azonosságról. Nincs benne ötlet, nincs benne ízlés, nincs benne összhang. Unalmas, és bántóan fantáziátlan ez az összeállítás. Ráadásul, nemcsak a nyakkendő színe rossz, de az anyaga is. A szatén hatású nyakkendőnek ugyanis a legritkább esetben van keresnivalója ilyen "bolyhos" szövetek mellett. Mindez persze nem jelenti azt, hogy valamelyik közösségi oldalon ez a fotó nem kapná meg az 1000 lájkot. Egy twitter oldalon például, a következő szöveg kíséretében látható a kép: "An investment in knowledge always pays the best interest." E szerint, a tudásba (vagy annak megszerzésébe) érdemes leginkább befektetni. Nos, igaz. Hasznát vette volna az illető úriember is, mielőtt az összeállítással eldicsekszik... főleg, ha másoknak is példát kíván mutatni.

ny1 1

2. kép: Ha a nyakkendő választásnak, magának a tettnek van minősége (természetesen létezik ilyen, erről beszélek), akkor ez itt a legmagasabb polcra sorolandó. És ez most nem csak a nyakkendőre igaz. De mitől olyan kitűnő ez az összeállítás? Egyrészt, a színek tónustartománya tökéletes. A finom barna alap, a szürkéskék, a bordó, mind szép, meleg árnyalatok, miközben a színintenzitás is tökéletesen kiegyensúlyozott. A szürke flanelnadrágról tudjuk, hogy az 1. számot viseli a férfi ruhatárban, ami azt jelenti, lényegében bármilyen zakóval a legautentikusabb társítást adja. Persze a szürkének is vannak árnyalatai, hibát azonban itt sem sikerült véteni. Igen! Ezt nevezzük harmóniának, az erők egyensúlyának, a nagybetűs Összhangnak.

ny2 0

 

3. kép: A szürke öltönyt többnyire a laikusok is könnyű esetnek tekintik, a köztudat ugyanis úgy tartja, ez egy semleges "szín" ezért könnyű hozzá nyakkendőt társítani. Ez addig igaz, amíg tartjuk magunkat az erős, intenzív színekhez. Halvány, pasztell színeket, világos tónusokat a középszürke öltönnyel határozottan mellőzzük. Mostani példánkban egy kiváló burgundi árnyalat teszi gazdaggá, erőteljessé az összeállítást, miközben végtelenül letisztult marad az összhatás. A díszzsebkendő is eszményi választás. A nyakkendő árnyalatához finom komplementer színként idomul az olívazöld selyem. Az ilyen összhatást nevezzük professzionálisnak.

ny3

4. kép: Ennek a példának az erőssége inkább az anyagválasztásban nyilvánul meg. A flaneles öltönyszövethez jól társítható a kissé rusztikus hatású gyapjú nyakkendő. A színválasztás tekintetében az öltönyszövet kék csíkozása némiképp tereli a lehetőségeket, s bár ez nem jelent törvényszerű korlátozást, a kék árnyalat elfogadható döntés a szürke szövethez, főként azért is, mert minta nélküli a nyakkendő. Fontos figyelembe vennünk, hogy amennyiben mintás környezetben kell egyensúlyt teremtenünk, úgy tartsuk magunkat a következő mintadinamikai szabályhoz: ha erőteljes az öltönyszövet mintázata legyen visszafogottabb az ingszövet hatása, erre pedig jöhet a domináns nyakkendő. Így tarjuk a kiegyensúlyozott ritmust a minták között.

ny4

5. kép: Ez az összeállítás annyira rossz, hogy tanítani kell. A fentebb kifejtett mintadinamikának csak annyiban mond ellent, hogy az ing is domináns hatású. A nyakkendő nem mintás ugyan, de színhatása miatt ez is dominánsnak tekinthető. A díszzsebkendő úgyszintén. Az ilyen összeállításokra mondjuk, hogy zajos, bár ez esetben azt hiszem, enyhe lenne ez a kifejezés. A zűrös talán helytállóbb. Felhívnám a figyelmet ez esetben is a nyakkendő anyagára, az 1. képnél is említésre kerülő szatén hatásra, amit mintás környezetbe helyezni igazi stílusbotorság.

ny5

6. kép: Zárjuk a sort egy pozitív példával. Igazán kifinomult választás a világosabb szürke öltönyhöz a lila nyakkendő. Tekinthetjük ezt is egy alaptételnek, amivel nehezen hibázunk. Már csak a mintadinamikára és a szövetek textúrája közötti harmóniát kell jó érzékkel eltalálnunk. Alapesetben a gyapjú öltöny, pamut ing, selyem nyakkendő képlet követését javaslom, ezzel szintén nem hibázhatunk. A példánkhoz visszatérve egy pillanatra, rendkívül jó döntés volt a szürke árnyalatú selyem díszzsebkendő. Ezzel nemcsak megtartotta a nyakkendő dominanciáját, de "hangtalanul" növelte az összeállítás minőségét. Tanulságos!​

ny6

 

forrás: http://bespokemagazin.hu/

szerző: Brainel MEHANDI