A professzionális öltözködésre törekvő férfi számára elengedhetetlen, hogy rendelkezzen egyfajta mintakultúrával, de minimum legyen jártassága arra nézve, hogy a kelméken megjelenő klasszikus motívumokat az öltözködésprotokoll hová sorolja abban a bizonyos hierarchiában, melyről oly sokan tudnak, oly keveset. Tetszik vagy sem, az általános műveltségnek egy olyan területéről beszélünk, melynek sajnálatos hiánya jól látható az üzleti élettől a diplomáciáig. Az alap attitűd az, hogy üzleti/hivatali környezetben a férfiak az öltözködésükben a minták világát rendszerint ingoványos területnek érzik, kvázi tabuként kezelik, míg a merészebb egyének megrekednek a fantáziátlan közhelyek és az ad-hoc kísérletezés szintjén.
Egy időtálló klasszikus - Az Eszterházy kockás öltöny
Az Eszterházy kockás minta (Prince of Wales check) VIII. Edward nagyapjáról, VII. Edwardról kapta a nevét. Ő vezette be a felső tízezer használatára. Távoli rokona a kockás és a skót kockás mintáknak, azonban sokkal inkább huszadik századi, mint az utóbbi és kifinomultabb, mint az előbbi.
Egyszerű kockás minta, amelyet rendszeres időközönként viss
zatérő apró fűrészfog tör meg. Az anyagba néha élénk színeket is beleszőnek. A legtöbb esetben az alapszín egy egyszerű árnyalata a szürkének vagy a kéknek. Jó választás majdnem minden testalkathoz és nem okoz gondot más mintákkal való párosítása sem.
A brit arisztokraták reggeli, vidéki viseletének szánták és bár ma már akárki viselheti ezt a mintát, a királyi felsőbbrendűség továbbra is körbelengi.
Általában a zakó egysoros két gombbal, de ugyancsak népszerű a Károly herceg által kedvelt dupla soros klasszikusabb formája is.
Ideális kiegészítője lehet a fehér vagy a világoskék ing, illetve azok a színárnyalatok amik a kockákon átfutnak. Az Eszterházy kockás öltönyt barna brogue cipővel párosítsuk, és végül a zsebbe elhelyezett egyszínű selyem kendővel tehetjük fel az öltözékre a koronát.
Az Eszterházy minta történelem fonala itt is határozott szereppel bír, hisz ami azt illeti, az Eszterházy-kockát cseppet sem véletlenül nevezhetjük a minták királyának, a királyok mintájának.
Amit magyarul Eszterházy-kockás (vagy Esterházy-kockás) mintának nevezünk, annak az eredeti alapjait a 19. században alkották meg, a hivatalos skót nyilvántartások szerint egészen pontosan 1840-ben, a "dizájner" pedig egy bizonyos Elizabeth Macdougall nevű hölgy lehetett. Ilyen jellegű mintákat a Skóciában letelepedett angol nagybirtokosok számára tervezetek, akik nem rendelkeztek saját családi mintával, minthogy nem tartoztak az ősi skót klánokhoz. A vonatkozó források szerint a minta "felkapottságát" első ízben Seafield (egyik) grófnője, közülük is minden bizonnyal az új-zélandi születésű Caroline Stuart (1830 – 1911) idézte elő, azzal, hogy a Glen-Urquhart-kocka néven induló mintát a saját uradalmának hivatalos "klán"- motívumaként felvállalta (?), kisajátította (?), nehéz megmondani.
Van olyan forrás, mely szerint a minta megrendelője maga Caroline Stuart Seafield grófnője volt, ám ezzel kapcsolatban van némi kétségem, tekintve, hogy a grófnő mindössze 10 éves volt, amikor a mintát nyilvántartásba vették. Az információs zűrzavart egyébként jól szemlélteti az is, hogy egy olyan autentikus angol cég, mint a Drake's a hivatalos oldalán Nina Caroline Ogilvie-Grant-et nevezi meg, mint azt a bizonyos új-zélandi születésű grófnőt, akinek sorsa összefonódik a Glen-Urquhart-kockával. Mondhatni a hír igaz, mindössze annyi eltéréssel, hogy Nina Caroline Ogilvie-Grant már a 20. században született (1906) és mellesleg Írországban, így ez az értesülés minden bizonnyal házszámot tévesztett.
Igazából talán mindegy is, lapozzunk egyet, merthogy a minta valódi népszerűségét végülis VII. Edward király építette fel még walesi hercegként, aki hosszabb ideig viselte a (Prince of Wales) címet, mint bárki más azt megelőzően. A herceg az eredeti minta fekete-szürke színeit barnás árnyalatokra cserélte, majd színes „árnyékvonalakkal” egészítette ki a főmotívumot.
A minta iránti rajongása végül a megnevezésre is hatással volt, a köznyelv ugyanis már "Prince of Wales check", a szabó-szakma pedig POW néven említi. Amerikában a "Glen-check" megnevezés is gyakori, míg a franciák értelemszerűen a “Prince de Galles”, az olaszok a "Pricipe del Galles" kifejezést használják. A minta magyar megnevezésének eredetét tekintve az információk annyira szűkösek, hogy lényegében nem is találtam semmit. Pusztán egy erősen megkérdőjelezhető hivatkozás utal arra, hogy Gróf Esterházy János, aki a bécsi A megkoronázott Reményhez szabadkőműves páholy vezetője volt ilyen mintával fedte le a titkos termet a kastélyában. Ez lehet hát? Én erősen kétlem.
A "Prince of Wales check" megnevezés kapcsán is belefuthatunk némi kavaródásba, merthogy sokan úgy vélik tudni, hogy a névadó walesi herceg VIII. Edward volt.
Nos, az kétségtelen, hogy a herceg, aki 11 hónapig volt király, majd a többszörösen elvált amerikai nő, Wallis Simpson miatt cserben hagyta a koronát és hátat fordított a trónnak, maga is nagy kedvelője volt az érintett mintának, de semmiképp nem ő volt az, aki miatt a "Prince of Wales check" megnevzés ráragadt az ominozus motivumegyüttesre. Az elnevezés tehát nem VIII. Edward nevéhez kötődik, ám a minta karakterében mégis maradandó nyomot hagyott. Windsori hercegként nagyapja nyomdokaiba lépve, az eredeti fekete-szürke-fehér változatot "felülkockázta" világos-kék ablakkocka hálóval. Ez a kiegészítés vitathatatlanul és szószerint gazdagította az eredeti "Glen-check" mintát.
Később, ahogy az várható is volt, a divatipar is felfedezte magának, így mostanra a minta módozatai igencsak megszaporodtak, de az alapvető karaktert továbbra is őrzi. Az Eszterházy-kocka napjaikban is az egyik legerőtlejesebb klasszikus motívum, mely kifejezetten időtlenséget sugall. Ez az állandóság a klasszikus öltözködésben mindig tettenérhető valamilyen formában, de az Eszterházy-kocka talán a legbiztosabb módja annak, hogy tudatosan előidézzük a "historikus" hatást, miközben szemernyit sem kell tartanunk attól, hogy valamiféle poros érzetet keltünk.
A halszálka mintához hasonlóan az Eszterházy-kocka megjelenik a legfinomabb pamut ingszövetekben, kasmír nyakkendőkben, gyapjú öltönyszövetekben és nem utolsó sorban a rusztikus tweedben is. Optikai hatását tekintve is igen széles skálán mozog. A finomabb változatok távolabbról még öltönyszövet esetében is annyira homogén hatást adnak, hogy gyakran nem is érzékelhető a mintázottság. A minta méretének és kontrasztosságának növekedésével a hatás egyre karakteresebbé, egyre dominánsabbá válik, hangsúlyosabb esetekben akár drámai hatással is bírhat.
Az Eszterházy-kocka szinte bárhol és bármikor viselhető, az egyetlen kivétel a formális/estélyi megjelenés. Utóbbi esetén semmiképp sem lehet opció, de a nappali üzleti megjelenés vagy a lazább, ún. casual öltözködésben a legjobb dolog, ami "történhet" a megjelenésünkkel.
Mintatársítások tekintetében főleg a léptékkel kell óvatosnak lennünk, egyébként kifejezetten jól kombinálható valamennyi klasszikus mintával. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor inkább csak egy elem legyen mintás a viselt összeállításban. Megfelelő gyakorlat mellett azonban az önmagával halmozás sem kizárt, bár vegyük figyelembe, hogy a mintaismétléssel szemben, a különböző minták egyensúlyának megalkotása stílustanilag szinte mindig magasabb szintű társításnak minősül.
Összegzésként és záró gondolatként tehát, az Eszterházy-kocka a minták között a legrangosabb, és bár ez szubjektív, de véleményem szerint a legszebb is. A viselése protokolláris szempontból nem ismer akadályt, mindaddig, amíg az estélyi megjelenés területére nem jutunk. Éljük meg a kiváltságot, mit ennek a mintának a viselése jelent! Tapasztaljuk meg egy olyan erő érintését, mely közel 200 év örökségét hordozza, mely közel 200 éve rendíthetetlenül és felülmúlhatatlanul gazdagítja a férfi (és a női) öltözködési kultúrát.
- Szerző: Brainel MEHANDI
- Forrás: http://bespokemagazin.hu